Amikor már meddőségről van szó egy pár bármelyik tagja esetében, az bizony komoly fizikai és lelki próbatétel nem csak külön-külön a páros tagjainak, hanem magának a párnak és az érintett családnak is. Ezernyi olyan kérdés kavaroghat a fejekben, amelyek bizony negatív érzelmi spirálba húzhatják az érintetteket, ezért orvosként mindenképpen azt javaslom, hogy ha és amennyiben felmerül a meddőség gyanúja, azt mindenképp orvosi vizsgálatok, szakvélemény vagy diagnózis alapján fogadd el, ne saját öndiagnózis vagy családi hitrendszer alapján.

Mit nevezünk orvosi szempontból meddőségnek?

Orvosi szempontból akkor beszélhetünk meddőségről, életkortól függetlenül, a vágyott terhesség, rendszeres, aktív szexuális élet mellett, bármilyen fogamzásgátlási eszköz használata nélkül sem jön létre több, mint egy éven keresztül, vagy ha a bekövetkezett terhesség többször is spontán vetéléssel ér véget. 35. életévet betöltött hölgytagú pár esetében az időtartam 6 hónapra rövidül.

Fontos tudni, hogy a legtöbb esetben az orvosok kerülik a meddőség vagy terméketlenség szó használatát, mivel valójában – az esetek többségében – ez csak egy ideiglenes állapot, ami életmódváltással, termékenység növelő kezeléssel és a hormonháztartás normalizálásával helyreállítható. 

A meddőség leggyakoribb női okai között található:

• a petevezetékek elzáródása, 
• endometriózis, 
• peteérés rendellenességei, 
• prolaktin szint emelkedés, 
• PCOS, 
• pre-menopausa, 
• és egyéb kismedencei rendellenességek.

Amikor kislányként belépünk a kamaszkorba és hirtelen fontossá válik a másik nem véleménye rólunk, bizony a szülők aggodalma is ezzel együtt hatványozottan nő. Onnantól kezdve sok lány azt hallja, hogy a szex valami olyan rémisztő dolog, amitől azonnal és egy alkalom után teherbe lehet esni, amivel aztán jól el is rontottad a saját életedet. Valljuk be, azért ez erősen sarkított vélekedés, bár a szülők aggodalma érthető és teljesen átélhető. Azonban nem véletlen és bizony nagyon gyakori, hogy ebből a serdülőkori indíttatásból a fiatal lányok nagy része mindent és akármit megtesz, nehogy véletlenül teherbe essen, később pedig, amikor már gyermeket szeretne, bármit megtenne, hogy a terhesség azonnal létrejöjjön.

Később ahogy idősebbek leszünk nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy nem egészen így működik a fogantatás, de mégis sokunk számára lehet letaglózó érzés, hogy pár hónapon belül mégsem sikerül a vágyott várandósság.

Pedig az egészséges, aktív szexuális életet élő pár esetében teljesen normális és átlagosnak tekinthető az 1 év alatt összehozott terhesség. [/vc_column_text][vc_column_text]

Teljesítménykényszer

Valami oknál fogva azonban a mainstream médiában és a közösségi oldalakon is teljesítmény vagy potenciamérő szám lett az, hogy hány hónap alatt sikerült teherbe esni az esküvő, vagy az elhatározási időpont után. 

“Illik” gratulálni egymásnak ha 3 hónapon belül sikerült, ha pedig csak 10 hónap után akkor sopánkodni, hogy reméljük minden rendben lesz a babával.

Valójában nincs különbség a 3. hónap után megfogant és a 11. hónap próbálkozás vagy 20. hónap után megfogant kisbaba vagy a szülei termékenységi mutatója között. A gyakori, védekezés nélküli szexuális élet természetes velejárója az, hogy a tevékenységből előbb-utóbb utód születik.

Mikor keressem fel az orvost?

Amikor eltelik jó pár hónap, adott esetben akár több is mint egy év, és a védekezés nélküli egészséges és aktív szexuális élet ellenére sem sikerül a várandósság, akkor érdemes felkeresni a nőgyógyász orvost, általános kivizsgálásra.

Erre az időszakra leginkább az tanácsolható, hogy ne elsősorban a várandósság legyen a fókuszban, hanem a minőségi és tartalmas együttlét a partnereddel. Amennyiben a fiatalasszony nagyon “rágörcsöl” a másállapot témájára, már ez önmagában is akkora stresszt válthat ki a szervezetben, hogy a hölgy képtelen teherbe esni, pedig semmilyen szervi oka nincs a sikertelenségnek.

Ilyen esetekben a pszichológiai tanácsadást szoktam javasolni a párnak, mivel a várandósság elmaradása akkor sem egyéni tünet, és nem egyénileg kezelendő, ha a gátló tényező jól beazonosíthatóan a pár egyik tagjánál van.

Meddőség: a vizsgálatok menete

Az első alkalommal egy szóbeli konzultációs beszélgetésre kell számítani a specialistával, méghozzá a pár mindkét tagjának a részvételével.

Ezt követi néhány alapvizsgálat. Meddőség esetén a kezelések kizárásos alapon működnek, a gyakorlat azt mutatja, a leghatékonyabb a leggyakoribb problémák kizárásával kezdeni a vizsgálatokat és lépünk tovább a ritkább és komplexebb problémákig.

Az alap vizsgálatok általában vérvételt, UH-os vizsgálatot és a gyakori fertőzések kizárását jelenti. A pár férfi tagját ilyenkor kérik meg andrológiai vizsgálatra, amelynek része a spermium minta leadása is, és amelyet laboratóriumi körülmények között megvizsgálnak. 

További meddőségi vizsgálatok

• vérvételek, tumor-marker vizsgálatok,
• szöveti mintavétel, nyák mintavétel,
• petevezeték átjárhatósági vizsgálat ,
• hasüregi vizsgálatok.

Teljes mértékben az egyéntől és párjától függ, hogy milyen vizsgálatokra van szükség meddőség esetén, tehát ezek tekintetében a párt és a pár hölgytagját kezelő szakorvos-specialista javaslataira kell támaszkodni. 

Ismételten fontos kiemelnem, hogy a meddőségi vizsgálatok során a pár mindkét tagját kivizsgáljuk, mivel a meddőség okának tekinthető gátló tényezők:

• ~40%-ban női, 
• ~40%-ban férfi, 
• valamint ~20%-ban mindkét felet egyformán érintő eltérések.